Majdnem megálltam. Majdnem letekertem az anyósülés felőli ablakot. Hogy majdnem kiszóljak neked, hogy hé, gyere, szállj be! Vagy csak egyszerűen köszönjek. Majdnem. Már elkezdtem fékezni, azt tényleg. Gondolkodtam rajta, komolyan. Majdnem nyert a csábítás. Majdnem…

Mint a sorozatokban, ahogy megjelenik egy-egy rég nem látott karakter, úgy bukkanak fel a múltam darabkái. Arcok, szituációk, félelmek. Azon agyalok szüntelen, hogy miért. Hiszen ami elmúlt, az elmúlt. Se az arcok, se a szituációk, se a félelmek nem jelentenek már semmit. És talán éppen ezért…