Amint kiléptél az ajtón, megbántad, hogy nem pusziltál meg. Hogy nem mondtad, hogy igen, szeretsz, mint eddig talán soha senkit. Megbántad. Majdnem visszajöttél. Akkor jött a sértődött kamasz. Mert megbántottalak, nem tudtad, mivel, mert hülyeség volt. De a sértődött kamasz védeni akart: nem mész…

16 és fél voltam. 170 centi, vagy 70 kg, borzalmas vasalt haj, bébiháj mindenhol. Túláradó önbizalommal palástoltam önbizalmam teljes hiányát. Eljátszottam, megjátszottam, de el nem hittem. Például hogy szerelmes vagy belém. Te. Belém. Egy mondatba írni is képtelenség lenne. Te. Nem megy. Belém.…

Csendben ülök az asztalnál. Érzem a jelenlétét. Rettegek hátranézni. A bal vállam görcsben, a nyakam sziklaszilárd. Képtelen lennék elfordulni arra. Ott áll pedig, tudom. Ránezehedik a vállamra, teljes súlyával. Tartom. Vagy legalábbis próbálom. Kitartok, nem adom meg magam. Nem merem megadni magam.…