Egy hosszú asztal végén ülök. Chorizos croissant és dupla espresso előttem. Két-két szabad szék tőlem jobbra is, balra is. Egy idős bácsi áll a pultnál, vár a sorára, közben pedig többször odanéz a mellettem lévő helyekre. Miközben vágok egy újabb darabot a sajtos-spenótos-chorizos meleg…

“Anélkül, hogy tudna róla, az ember a legsötétebb reménytelenség pillanataiban is a szépség törvényei szerint komponálja az életét.” Írta Kundera A lét elviselhetetlen könnyűségében. Én pedig igazat adok neki, mert valamiért eddig csak akkor tudtam írni, ha a legsötétebb, legmélyebb vermeimbe…