Mindig is problémám volt az időhöz köthető dolgokkal: türelmetlen vagyok, mégis folyton halogatok. Amit nem kéne, azt siettetem, amit csinálnom kéne, csak tologatom. Majd. Pedig egyébként meg “adj Uram, de rögtön!”. Szép kis ellentmondás, mondhatom. Egész életemben rettegtem, hogy lemaradok…

Tavaly ezt írtam: http://patrikvilaga.blog.hu/2017/02/12/megallithatatlanul_203 Az idő azóta sem állt. Még csak egy lélegzetvételnyi pillanatra sem. A digitális óra a laptop jobb felső sarkában ugyanúgy vált percenként. A sejtjeim öregebbek lettek, talán a szarkalábak száma is növekedett. Azt is…