Mindkét kezemmel erősebben rászorítottam a hamburgerre. Próbáltam kapaszkodni belé. Ahogy elhagyta a száját, hogy ki tudja mikor és milyen szövődményei jönnek elő a cukorbetegségének. Megjósolhatatlan, mennyi időt nyer azzal, ha betartja a játékszabályokat. A gyomrom minden egyes kis izma összerándult. Próbáltam lenyelni az utolsó falatot. Ahogyan a gondolatot próbáltam visszanyelni, ami hirtelen megpróbált a felszínre bukkanni. Talán kevésbé tűnt erősnek és egészségesnek, mint egy éve, de nem volt nagy különbség. Maximum, hogy megsokasodtak az ősz szőrszálak a szakállában. Pontosan ugyanolyan sármos volt. A kisfiús, rosszalkodós mosolya, a gesztusai, a lénye. Egy évig nem láttam. Egy évig nem gondoltam rá - utóbbi mondat egy ideális vilgában igaz is lehetne, de ez itt a valóság. Szóval egy évig nem láttam, de annál többet gondoltam rá. Emlegettem, rendszeresen. A barátoknak sokszor már az agyára mentem vele. Így ő, úgy ő, amúgy ő. Ha ismerkedtem is mindig szóba került. Nem volt kiről másról mesélni. Talán nem is akartam másról mesélni. Talán nem is akarok másról mesélni.

Ott ült szemben, az én gyomrom meg kicsi pattogós labda volt. A gondolatokat nem sikerült visszanyelni - mi van, ha elég türelmes leszek, de addigra már… Mert azt tudtam, hogy nincs más választásom. Türelmes leszek: élem a mindennapjaimat, boldogan, folyamatosan építgetve magam, haladva előre, a bukkanókon átjutva, egyre magasabbra. Még az is lehet, hogy nem mindig egyedül. Az viszont biztos, hogy ő mindig ott lesz. Az elején a tudatomban, aztán egyre hátrébb szorítva a tudattalanban. De ott lesz. Ott munkálkodik. Őt keresem majd mindegyikben - a hangját, az arcát, a mozdulatait, a mosolyát, a szarkasztikus, cinikus humorát. Közben ő is dolgozik magán. Fokról-fokra teszi helyre az elcseszett gyerekkori élményeket. Lassan megengedi, hogy szeressék - lépésről lépésre fogadja a közeledést. 

Türelmes leszek - érted türelmes is tudnék lenni. Várnék rád. Ha tudnám, hogy felém tartasz az úton, csak gyalog jössz a világ másik feléről és gyakran kell megpihenned, megvárnálak. Türelmesen. Nyugodtan. Várnék rád. Várok rád. Itt, az ajtó előtt. Gyere!