Nekifutottam többször, próbáltam kibogozni, formába önteni, de nem megy. Így idén két évértékelő lett. Én vagyok mindkettő. Én vagyok a pesszimista, én vagyok az optimista, én vagyok a boldog, én vagyok a szomorú, én vagyok a lusta, én vagyok a szorgalmas, én vagyok az elégedetlen, én vagyok az elégedett. Küzdöttem, feladtam, kitartottam, esélyt adtam, majd visszavettem, beláttam, megéltem, átéltem, felfedeztem, hangos voltam, csendben maradtam, bátor voltam, berezeltem, kerestem, kutattam, néha találtam, falakba ütköztem, könnyen ment, futottam, kacagtam, tanítottam, tanítottak, masszíroztam, kényeztettek, rám mosolyogtak, hálás voltam, kétségek között vergődtem, elengedtem, megtartottam, szanáltam, újat vettem, ajándékoztam, megleptek, rengeteget kaptam, próbáltam adni, sikeres voltam, kudarcba fulladt. Éltem. Élek. Élni fogok.
Imádom a Ne pánikolj, sportolj! Facebook oldalt. Mert életszagú. Elhiszem és átérzem a küzdelmeit, az igazságait, a kételyeit. Látom benne és mögötte a munkát, végigkövethető a folyamat, hogy honnan hova, hogyan jutott el. A napokban írta Rita pont, hogy néha úgy érzi, hogy "semmi sem számít". Vagyis néha így érzünk, aztán meg vannak az emelkedett pillanatok, amikor azt érezzük, hogy a világot is megválthatjuk. Visszaolvastam néhány korábbi évértékelőmet. Mindegyik olyan pátoszosra sikeredett, mintha az év utolsó napja mindent más megvilágításba helyezne és a szar is aranyozott lenne. Az idei évem tényleg az eddigi legjobb volt, tudom, hogy évek múlva is mosollyal az arcomon fogok rá visszaemlékezni. Mégis fáj a lelkem. És ez nem rossz, ez is az élet része. De annyi minden történt, amit tudom, hogy egyelőre nem sikerült feldolgoznom, majd lelkem megfelelő polcaira helyeznem. Idő kell. Időre van szükségem, évek óta időre lett volna szükségem, de nem arra fordítottam, amire kellett volna. Talán itt az ideje. 2018 az utazás éve volt, 2019 lehet az idő éve?
Olyan intenzíven kavarog bennem ez az év, az összes emléke, az összes mélysége és magassága (utóbbiból szerencsére sokkal-sokkal több volt), hogy csak szavakat vagyok képes egymás után dobálni.
Róma. Lilla. Giolitti. Önállóság. Sírás. Barcelona. Félmaraton. Kedvenc. Színház. Málta. Feladás. Nyugalom. Szerb Antal: Utas és holdvilág. Milánó. Anyu gyerekkori barátnője. Asaf Avidan. Léleksimogató. Svédmasszázs. Egyéni vállalkozó. TRX edzések. Személyi edző. Újlipótváros. Szaloniki. Reni. Terasz. Esti templomnézés. Pizza. Sziget. Dua Lipa. Asaf Avidan. Az új-zélandi. Shawn Mendes interjú és selfie. Barcelona. Eszterke harminc. Az ausztrál. A mexikói. Élmények. Tenger. Kedvenc fáim. Sangria. Napsütés. Szerelem. Berlin. Halsey. Energia. Nőiség. Tombolás. Tervezgetés. Izgalom. Várakozás. Vágyakozás. Lisszabon. Botanikus kert. Portó. Portói bor. Régi ismerős. Honnan hova jutottam? Uramisten. Madrid. Veled. Mindjárt. Költözés. London. Veled. Együttélés. Munkakeresés. Nem működünk. Haza. Család. Barátok. Stella. Rokonok. Karácsony. Zavarodottság. Pszichológia.
2019, gyere! Magamnak pedig: soha ne felejtsd el, honnan jöttél, de vedd észre, hogy hova jutottál!
