Pofás házikó volt - nem tökéletes, kisebb-nagyobb hibák itt-ott, de otthonos volt. Aki járt benne, szépnek, kellemesnek találta. Az összkép egyben volt, különleges báj lengte körül. Nem tucatház volt, kiemelkedett a katonás rendben egymás mellé felhúzott tökéletesen egyforma házak sorából. 

Tényleg különleges ház volt: ő maga kereste az állandó lakóját. Kitette a hirdetést, elindította a castingot. Kezdetben ritkán érkeztek érdeklődők, többségüket útjukra is bocsátotta. Néha betévedt egy-egy potenciális bérlő, de ők nem akartak maradni. A ház pedig tehetetlen volt. Hogy eredt volna a nyomukba? És mit tudott ajánlani? Vagy ha fel is ajánlotta, hogy átdekorálható, nagyrészt ugyanolyan maradt volna - a potenciális bérlőknek pedig így nem kellett.

Egy idő után egyre többen érdeklődtek. Sokan szerettek is volna beköltözni. A ház azonban válogatott. Ő a tökéletes lakót várta, akinek méltó helye lesz. Ház és lakója megérdemli majd egymást. De ez az egyén csak nem akart megérkezni. Már le is tett róla…

Akkor lépett be az ajtón. A ház be is hajtotta mögötti a bejáratot - ne menjen sehova, maradjon! Az érkező megérezte az enyhe fuvallatot, ahogy csukódott az ajtó, megijedt. Feltépte azt, és menni akart. A ház marasztalni próbálta. Megindult a huzavona, de végül a tökéletes jelölt ott hagyta a házat. Igaz később néha arra sétált - milyen szép ház, de…gondolta magában, megcsóválta a fejét és tovább állt.

A ház nem akart több érdeklődőt. Először. Aztán rájött, hogy fölösleges bezárkóznia. Tökéletes jelölt nem lesz. Feldobott egy hirdetést az Airbnb-re. Jöjjenek - angol, spanyol, olasz, argentin, amerikai - ahány féle náció csak létezik. Új arcok, új érzések, új történetek. Mindegyik a maga szépségével, a maga tökéletességével. Jöttek is, néhányan bele is szerettek a házikóba, maradtak volna. De már megvolt a következő foglalás, nem lehetett. Új arcok hétről hétre. Napról napra. Ki mennyi ideig maradt.

Folytonos volt az élet a házban, mégis egyre üresebbnek tűnt. Átjáróház lett. A bőröndökből már senki nem pakolt ki a szekrényekbe, maximum néhány ruhadarabot, hogy aztán indulás előtt könnyebb legyen újra elcsomagolni. Senki nem ült le nyugodtan reggelizni, vagy este a kanapén összebújva tévézni. A sarki kávézóban kaptak be egy croissant menüt, este pedig a város valamelyik menő éttermében vacsoráztak. A házat rendszeresen lakták, mégis üres volt. Átjáróház lett.