Minden változik. Újra kezdeni
utolsó lélegzeteddel is lehet.
De ami megtörtént, megtörtént. És a vizet
amit a borba öntesz, többé ki nem öntheted.
Ami megtörtént, megtörtént. A vizet
amit a borba öntesz, többé ki nem öntheted,
de minden változik. Újra kezdeni
utolsó lélegzeteddel is lehet.
Bertolt Brecht
Egy éve József Attila szavaival játszottam. Egy év, 365 nap. Már legalább nem az a legfontosabb, hogy megint öregebb lettél. Mondjuk azért reggel elküldtem a születésnapodra írt bejegyzést. Tavaly nem láttad. Most meg nem tudtál mit mondani. Megköszönted.Idén Bertolt Brecht szavai vannak terítéken. “Minden változik. Újra kezdeni utolsó lélegzeteddel is lehet.” Az első mondatot az élet, az utóbbit anyám tanította. Mindkettő jó tanár, mindkettőt imádom.
De ami megtörtént…hál’ Isten, hogy megtörtént. Bánom inkább százszor is, hogy mertem, tettem, cselekedtem és történt, mint hogy sírjak az elszalasztott alkalmon. Megtörtént. Ha visszatekintek erre a 365 napra, nem is értem - másnak talán egy egész élet lenne egy évbe sűrítve. Szerencsés vagyok.
Vizet a borba - egy kisfröccs lesz kérem! Fehérből. Nyakas, Aligvárom. Lám-lám, azért van, ami nem változik. Ahogy a vizet és a bort sem választod szét újra. Néhány dolgot mintha billoggal égettél volna belém.
Megtörtént. Köszönöm, hogy megtörtént. Lehet, hogy fájt, lehet, hogy sírtam, lehet, hogy hiányzol. De ami megtörtént, az jó is volt. Elindultam egy úton. Miattad? Magam miatt, te csak a katalizátor voltál.
Vizet a borba - folyjon a fröccs. Szét nem választod - ha a tiszta bort szereted, ne keverd!
Újra. Kezdem. Újra és újra. De nem ugyanonnan. Nem sétálok vissza a startvonalhoz. Újra kezdem. Előbbről. A startvonaltól távol, máshogy, változva, fejlődve, türelmesebben. Ebben az egy évben hányszor kezdtem újra?! De hát…”Újra kezdeni utolsó lélegzeteddel is lehet.”
