Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem akarnak leteríteni a félelmeim. Aztán belegondolok, honnan és hogyan jutottam el ide, ettől egy picit megnyugszom. Egy 16. emeleti londoni lakásban ülök. Az ablakból látni a Shardot, a Szent Pál Székesegyház kupoláját és elvileg a London Eye is ott körvonalazódik valahol (csak úgy tettem, mintha látnám). 

Ma érkeztem, hétfőn munkába állok. Otthonról egyetlen állásra adtam be az önéletrajzom, összejött. Szinte hihetetlen, leginkább annak tükrében, hogy a tavalyi rövidre sikeredett itt létem alatt egy recepciós állást sem ajánlottak fel. Önbizalom - mondom magamnak a kulcsszót (vagy varázsszó?). Igen, az elmúlt hónapokban megedzettem magam, az önbizalmam. 

Tavaly, amikor kijöttem, minden meseszerűnek indult. Részben az is volt. Egy volt a bibi: lelkem legmélyebb bugyraiba eltemetett félelmeim összese a felszínre kúszott én pedig fogságba esett vadállat módjára viselkedtem. Ilyen állapotban kezdtem az idei évet, egy darabig nem is voltam biztos benne, hogy innen van kiút.

Lépésről lépésre indultam el. Néha visszaléptem kettőt, de akkor utána minimum hármat tettem meg előre. Hogyha csak egyetlen hajszállal is, de előbbre tartsak. Pakolgattam egymás mellé a hajszálakat, néha hosszában, néha csak széltében. Utóbbi esetben nem is voltam elégedett, de próbáltam türelemre inteni magam. Ahogy próbálom most is türelemre bírni az elmém. Időt adni a lelkemnek, hogy utolérje a történéseket. 

Hálás vagyok, mert szinte két vadidegen fogadott be, amíg nem találok szobát magamnak. Egy ír-amerikai pár. Budapesten jártak nálam masszázson, összesen kétszer. Vagyis ez körülbelül nettó három óra együtt töltött időt jelent. Mégis egyből felajánlották, hogy ebben az átmeneti egy-két hétben lakhatok náluk. Szinte hihetetlen, mondanám, aztán eszembe jut, hogy korábban én is tettem hasonlót. Vagyis talán tényleg azt kapod vissza, amit adsz.

Bár nem emlékszem, mikor adtam ki annyi szeretetet, mint ami rám zúdult az elmúlt néhány hétben. Fürödtem a kedvességetekben, a jókívánságaitokban és a társaságotokban. Széppé varázsoltátok a gyorsan jött indulás előtti rövid időszakot. Úgyhogy ne féltsetek, mert ha esetleg (ígérem, nem fogom) rosszabbul érezném magam, arra gondolok majd, hogy mennyien szerettek. Mert a távolság csak földrajzi…