Kék farmert és fehér inget viseltél - énekli Lana az eredeti dalban. Nekem fogalmam sincs, mi volt rajtad 2014. szeptember 5-én. De látod, szinte minden másra emlékszem. A dátumra, a hozzád vezető útra, ahogyan álltál az ajtóban, ahogyan éreztem, hogy jó helyen vagyok, a kellemes nyárvégi időre, az erkélyre, a nyugalomra, a beszélgetésünkre. A számban érzem még a száraz fehérbor ízét, orromban pedig a dohányfüst karcos illatát. Nem zavart, hogy dohányzol, pedig egyébként utálom. Talán már ebből tudhattam volna, hogy fájni fogsz? Nem mondom, hogy szerelem volt első pillantásra, de nem tartott sokkal tovább. Beszélgettünk, rólad, rólam. Érdekes voltál, értelmes voltál, és kibaszottul vonzó. Tudom, hogy hasonlókat gondoltál, vibrált körülöttünk a levegő, működött a kémia. Pedig nem volt szabad a lelked, már valaki másnak adtad: aki pont úgy taposta meg, ahogy később te megtapostad az enyémet.

Először csak hónapok jöttek, és nem akartál elmaradni az emlékeimből. Orromban még ott volt parfümöd illata. Már majdnem két év telt el, mégsem ejtem neved nyugodtan, de legalább már nem reszket a bensőm, ha a Ferenciek terén várom a buszt. Tudom, hogy nem egy voltál a sokból, hanem egy vagy az Egyek közül, és Te lehet azt mondanád, “ifjúság bolondság”, én viszont már csak magamban javítanálak ki, hogy nincs igazad. A szavakat nem miattad vétem el, de a camembert-t miattad kerül bele a kosaramba, ahogyan minden pohár paradicsomlében is benne élsz. Az én életem nem lesz elhibázott, hibák voltak, vannak és lesznek, azért, hogy legyen miből tanulni. A tökéletes úgysem létezik, nekem mégis az voltál a hibáiddal: tökéletes. Most csak bízom benne, hogy továbbra is távol tudom tartani magam tőled. Aztán majd évek múlva, amikor már csak élsz, de nem uralkodol, akkor tényleg leülhetünk arra a kávéra...