Milyen volt ez az évem? Pont olyan, mint ÉN magam. Mélység és magasság. Nem múló szomorúság és határtalan öröm. Folyamatos szorongás és önfeledt lazaság. Bizonytalanság és magabiztosság. Éjsötét és vakítóan fényes. Kétpólusú. Két végpont között mozgó. Egyszer ilyen, egyszer olyan. Hullámzó. Talán az eddigi legkeményebb év volt, amit túléltem. Talán soha nem is voltam még ilyen kemény és sebezhető egyszerre. Annyian szidják ezt az évet. Én nem fogom, mert soha ennyi leckét nem kaptam még, soha ennyit nem tanulhattam magamról, a körülöttem lévőkről, az életről. Persze, volt (nagyon sokszor volt), amikor keseregtem, amikor azt éreztem, hogy nincs motivációm többé, átváltozom egy túlélő, vegetáló zombivá. De az élet mindig odadobta elém a mentőövet, amit megmarkolhattam és valami jobb felé húzott. Úgyhogy a kesergés helyett most átkeretezem az évet és minden történésnek a pozitív oldalát nézem:

• ha rövid időre is, de dolgoztam a világ legjobb úszónőjével - Hosszú-sztori röviden
• kiderült, hogy édesanyám ereje véges, mégis határtalan - te vagy az én főnix madaram
• megtudtam, hogy a bizonytalanságtól nem kell félni - az energia, amit befektetsz, megtérül
• sokadszorra is sikerült valami teljesen újba belekezdenem és egyre magabiztosabbnak lennem - TÜRELEM!

Ez a 4 dolog volt a legmeghatározóbb idén. De botorság lenne kihagyni egy csomó nagyszerű dolgot, amik boldoggá tettek: az értékes emberekkel töltött percek, órák, napok, hogy végre fix TRX óráim vannak, a koncertek (leginkább Asaf Avidan zsigerig hatoló fellépése), az önfeledt VOLT napok #nemacsajommal, a bungee-jumping, 200 km/h-val száguldani egy motoron, a bulik, még a fájdalmas másnapok is, amikor érzed, hogy élsz, a meghalós edzések, amikor legyőzöd magad és túléled azt, ami megvalósíthatatlannak tűnt, a rengeteg különböző világnézetű, nemzetiségű, érezelmvilágú ember, akivel találkoztam, hollókői kiruccanás, színházi előadások, letehetetlen könyvek. Annyi mindent és annyi mindenkinek kellene megköszönnöm, bízom benne, hogy adott helyzetben meg is tettem. Ha nem, akkor innen üzenem: Köszi mindent!

Fogadalom nélkül megyek a jövő évbe, csak bízom benne, hogy maradok az utamon, amire úgy érzem, rátaláltam. Egyre több mindent kell tanulnom, de egyre alkalmasabb is vagyok a feladatra. Viszlát 2016! Gyere 2017!

U.i.: mégis egy fogadalom: megpróbálok kevésbé ítélkezni.