Patrik Világa

... és a hullámok a mélybe rántották

2017. február 19. 18:12 - zspatrik92

Hiányérzet. Feszültség. Sürgetettség-érzet. Idegesség. Agresszió. Megvalósítatlanság-érzet. Minden idegszála pattanásig feszült. Görcsös akarás volt benne. Egyszerre akarta a világot és elengedni ezt az akarást. Tudta, hogy a görcs a gátja mindennek. A görcs miatt reagál rosszul. A görcs miatt érzi magát rosszul. Mégis ragaszkodott a görcshöz. Régi ismerős volt az ésszerűtlen ragaszkodás. Tudta magáról, felvállalta, mégsem tudta lerázni magáról. Görcsösen ragaszkodott a görcshöz. Érezte, ahogy szó szerint befeszültek az izmok a lapockái mellett. A vállát felhúzta, a nyaka olyan mereven állt, mintha egy fémrúd lett volna a helyén. Küzdött, küszködött: elengedni, kiengedni a görcsöt. Lazán, nyugodtan, a hullámokra felülve és boldogan meglovagolva őket. Helyette maradt a görcs, és a hullámok a mélybe rántották.

78693540c51d3a11a6a3b87c9fe7ed3e.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://patrikvilaga.blog.hu/api/trackback/id/tr8712273417

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása