Párhuzamos történetek. Fent és lent. Zárkózottság, nyitottság. Határozottság, döntésképtelenség. Közel és távol. Bal és jobb. Szimmetria és aszimmetria.

Négy lakás, négy történet, négy ember, négy élet

1. Donna (72) - Az ágyban feküdt, a redőny leengedve. Nem volt ereje reggel, hogy felhúzza és beengedje az éltető napsugarakat a szobába. Bizonytalan volt, hogy az még segítene-e rajta egyáltalán. Rákos volt, végső stádium. Ritkán tért már csak vissza az életkedve, a fia hetente látogatta, az unokáit hetek óta nem látta. Csak feküdt az ágyon, a sötétben. Elrévedezett a múlton.

2. Fabio (27) - Hasogató fejfájással ébredt. Még szerencse, hogy leengedte a redőnyt, amikor szétcsapva hazatántorgott a buliból. Elképzelése se volt, hány óra lehet, de nem is érdekelte. Az utóbbi hónapokban egyre gyakoribbak voltak az ehhez hasonló elhajlásai. Amióta Evelina kitette a szűrét. Nem tudott, nem akart és nem is próbálkozott talpra állni. Hirtelen elfogta a hányinger, de csak ahhoz volt ereje, hogy lehajoljon az ágyról. Legalább nem az ágyneműre ment - gondolta. Majd visszazuhant az öntudatlanságba.

3. Mona (17) - Még nem érkeztek haza a szülei, ezért ment a tévé és bömbölt Justin Bieber a hordozható hangszóróból. Az ütemre ringatta a fejét, miközben vérvörösre lakkozta a lábkörmeit. Tudta, hogy balhé lesz belőle, az anyja már csak ilyen volt. Meg abból is, hogy nem tanul. Pedig egészen jó tanuló volt, de nem a szorgalma miatt. Szerencséje volt, az apja eszét örökölte és az anyja csáberejét. Így nem volt nehéz. Mégsem találta a helyét a világban. Tinédzser volt.

4. Sabrina (37) - A gyenge napfényben lustán kígyóztak az ég felé a gőzcsíkok a kávéjából. Egy mozdulattal a szájához emelte és felhörpintette a keserédes feketét. Tudta, hogy a tükröződő üvegfelületnek köszönhetően láthatatlan az utca emberének. Könnycsepp gördült végig az arcán. Egyre gyorsabban követték egymást. A harmadik vetélésén volt túl. Tik-tak, tik-tak, szinte hallotta biológiai óráját. Úgy érezte, a visszaszámlálásból alig maradt hátra. Dühösen vágta földhöz az üres csészét, majd kétségbeesetten csapott rá tenyerével az ablakra.

Odakintről nem látszott semmi. Két leeresztett redőny, két tükröződő üvegfelület. Mintha megrázkódott volna egy picit  az egyik üveg - futott át a fotós fején. Kattintott még egyet és továbbindult az útján.

Milánói utcakép - 2017. február 24. 18:00