Kapcsolatban volt, amikor megismertem. Csak éppen nem működött, úgyhogy hol máshol ütötte volna el az idejét, mint a romeon. Ott akadtunk össze. Először meghiúsult a találkozó - ő már ivott, nekem meg BKV-val nehézkes lett volna az éjszaka közepén.

Másodszor aztán gördülékenyebben ment: ráírtam, hogy most találkozunk. Akkor is megbontott már egy üveg bort, mondta, ha nem zavar, menjek. Mentem.

Kiültünk az erkélyre, boroztunk, cigizett, átbeszéltük az életeinket. Kellemes nyárvégi meleg volt, mégis egy idő után mondtam, menjünk be inkább a szobába. Ott és akkor beleszerettem.

Nem folytatódott jól, már akkor este hazaküldött: az már “too much” (sic!) lenne, ha ott is aludnék. Hiszen kapcsolatban volt, még ha nem is működött.

Azért találkoztunk újra. Kerestem, a barátját kiküldték külföldre egy hónapra, ő meg egyedül maradt a magánnyal, a hiánnyal és a szerelmi bánattal (tudniillik, hogy nem működött a sráccal, de ő végtelenül szerelmes volt belé), úgyhogy találkoztunk. Már ott is aludtam. Ez ment három hónapig (közben persze szakított vele a pasi, véglegesen).

Aztán megszakadt az egész.

Közben és utána is azt meséltem: nekem ő a tökéletes. Ha valaki megkérdezte, hogy miért szeretem, ennyit tudtam mondani: nekem tökéletes.

Nekem egy olyan valaki a tökéletes, aki nem szeret. Aki kihasznál. Aki eldob, ha neki már nem kellek. Azt mondtam és éreztem, hogy nekem ő a tökéletes.

Akinek nem kellek.
Akinek más kell.

Aki nem adja meg a szeretet, amire vágyom.

Aki nem ad, hanem elvesz.

Aki magát sem szereti.

Aki maga is egy romhalmaz.

Azt mondtam, hogy nekem ő a tökéletes. Tudom, leírtam már párszor. De érzed ennek a súlyát? Érted a jelentését?

Mennyire szerethettem magamat, ha nekem ő volt a tökéletes.

Most már túl vagyok rajta. De azt nem tudom, mennyire szeretem magam. Mintha éppen ugyanazon folyó felé tartanék, hogy belegázoljak ismét.

Úgyhogy most megállítom magam a folyóparton. Leülök. Elgondolkozom. Elkezdem szeretni magam. Idővel majd felállok. Felállok és elsétálok a másik irányba, nem gázolok bele a folyóba. Újra, még egyszer, sokadszor.

Addig meg csak ülök itt. A folyóparton.