Balra, balra, balra, jézusatyaúristen: BALRA, balra, balra, hmm, egy próbát megér - jobbra. Gratulálunk, XY-nal párba álltatok. Üzenet küldése vagy Pöccints még? Pöccints még, kezdődik elölről: bal, bal, bal, jobb, jobb (ilyen is ritkán van, egymás után két vállalható?). Superlikeolt - miafasz? Balra.

Új üzenet XY-tól. Hahh, rám írt. Visszaírok. Persze a megszokott forgatókönyv: Szia, hogy vagy? Köszi, jól. Mit keresel? Hát inkább csak egy kis szórakozást. Az jó, én is…Számcsere, képcsere. Tíz, húsz hasonló, aztán talán lesz is kapás. Ha szerencséd van, kevesebb elemszámból is kikerül egy kis élvezet.

Kiüresedett lelkek. Tartalommentes beszélgetések. Kirakat külsők. Jelentéktelen cselekedetek. Érzelemmentes semmiségek. Bevonódásmentes találkozások. Megjátszott életek. 

Sérült gyerekek, akik beragadtak egy spirálba. Menekülnének, de az örvény viszi magával őket. Hogyan változtatunk a megszokott mintákon? Mi kell, hogy kilépjünk a sémából és máshogy csináljuk? Hát nem könnyebb így: nem kell gondolkodni, nem kell érezni, nem kell bevonódni. Azt gondolnád, így elkerülhető a fájdalom. De a fájdalom ott van: a betöltetlen űr. Próbálhatod a séma egyre gyakoribb újrajátszásával betölteni, de az űr ettől csak nő. Tágul, tágul megállíthatatlanul. Amíg csak el nem veszel benne.

Balra, balra, balra. Jobbra? Felesleges, balra.